Kati beszámolója

Imádjuk a garázsvásárt! Egy éve tartottuk az elsőt, és a hangulat töretlenül remek. Beszámolóm azért kezdtem többesszám első személyben, mert már premier vásárunk után megalakítottuk VIGHASZ Civil Társaságunkat. Régi barátok vagyunk, akik életében az alkotás létszükséglet, így ha ici-piciben is, de néhány embernek bemutathatjuk egy-egy létrehozott tárgyunkat. Ez, de leginkább az árusítás hatékonysága miatt tömörültünk egy csapatba. Először mindenkinek saját asztala volt és szegény vásárlók kapkodták a fejüket, kitől kérdezzék meg egy termék árát, fizetéskor pedig szaladgáltak háromfelé fizetni. Zárás után pedig a pakoláskor már csak az én fejem főtt, hogy tudom majd tárolni a rengeteg holmit, megjegyezve, hogy melyik kié. Jelenleg tehát minden közös.

Hosszú pultokra, asztalokra tudjuk viszonylag tematikusan teríteni a portékákat - konyhafelszerelés, dísztárgyak, ruhaneműk, gyerekjátékok és vegyes, valamint újabban kisbútorok. A vevőknek is kényelmesebb az amúgy is eklektikus látványözönben eligazodni. Rendszeresen visszatérő érdeklődőink vannak már, mindig nagy öröm meglátni, mikor belépnek a kapun. Piacaink alkalmával úgy 20-30 fős a napi látogatószám. 80 %-uk vásárol, néhányan nézelődnek. Keresetünk most a bútorok miatt összesen 7.400 forint volt. A barátnőmmel pedig folyamatos "harcokat" vívunk, mert én festő vagyok, ő meg kereskedő, ergo én hajlamos vagyok mindent 100 forintért eladni, mire ő kiborulva zokog, hogy amit ő anno a gyermekének vett 8000 Ft-ért, és még alig használt, legyek szíves ne értékeljem le ilyen borzasztóan. Nagyon komolyan mondom, a vásárlók kedvesek, okosak, megértőek, intelligensek és egyet értenek a barátnőmmel. :)

Visszatérve a látogatószámra: jóval többet vártunk eleinte a garázsvásároktól. Nemcsak az amerikai filmekben elhíresült voltuk miatt, hanem külföldi rokonaink, barátaink is dicshimnuszokat zengnek a kinti rendszeres és tömeges kirakodóvásárokról. Én pedig még azt a pluszt is hozzáképzeltem, mivel születésem óta itt élek, hogy az egész kertváros boldogan fog ellátogatni ezekre a különleges eseményekre. Hát ez nem jött össze. Az biztos, hogy nem az anyagiak miatt, hiszen 100 forintért tetemes mennyiségű tárgyat lehet birtokba venni, inkább sokan azt mondják, nekik is rengeteg megválni valójuk van. Mindez nem panasz, csak furcsa. Próbálunk rájönni, de ez egy külön téma. Ami viszont fontos, igen, az a hirdetés. Sőt, a legfontosabb. Nélküle senki nem fog betévedni. Ez szintén egy idegen felismerés volt, mert hitrendszerünkben szerepelt: forgalmas helyen vagyunk, meglátják a bolhapiac táblát és bejönnek. 7 vásárunk alkalmával kettő kedves érdeklődő lépett be az udvarra úgy, hogy a buszról látta meg, itt valami érdekes történik. Amúgy pedig örök hálánk mindenkinek, akikkel garázsvásárainkon találkozunk. Istenieket trécselünk, nevetünk, felhőtlenek és emberiek ezek a találkozások. 

Szóval HIRDETÉS! Kellemes, de kemény munka a szórólapozás. Grafikailag megoldom, fénymásolunk, vagdosunk és irány az utcák sora. Kispest kertvárosában - bár a térképen kicsinek látszik a terület - több ezer ház van. Nem jutunk el mindenhova, de igyekszünk. Naponta több óra séta. Megérdeklődtem, a Posta hivatalosan megoldaná, de sajna annyit kellene fizetnünk, hogy nem lenne bevételünk. Ami tehát a fő lehetőség, az Internet. Általa jönnek el hozzánk Óbudáról is. Első a Facebook. Általa ismeri szinte mindenki, hogy egyáltalán vannak ilyen vásárok. Második a helyi híroldalak. Az ingyenes apróhirdetések már kevésbé hatékonyak. Köszönet annak a 4-5 embernek, akik jelenleg országunkban elsőként érzik szívügyüknek a garázsvásárok hirdetését!