Íme a mi kis (most már csak úgy hívjuk: az első) Garázsvásárunk
története:
Az ötlet hogy garázsvásárt rendezzünk, szükségszerű következménye volt a nyári "átfogó készletrendezési tervnek", mind financiális, mind logisztikai célokat figyelembe véve is kecsegtetőnek tűnt. Először a döntést hoztuk meg, miszerint márpedig nálunk garázsvásár LESZ! A "mikor" kérdésnél naponta néztük a várható időjárást, de egyszer ebben is el kellett határoznunk magunkat. Az ingatlanon belül a pontos helyszínt (tekintettel a változékony időjárásra) az utolsó napokban jelöltük ki. El kellett felejtenünk a virágoskertet, a gyepet, a kerti kiülőt, lemondtunk a pergolán futó virágok árnyékáról is. Nem bántuk meg, a kiszámíthatatlan időjárás (vagyis egy viharos, esős idő) helyrehozhatatlan kárt okozott volna az eladásra szánt holmikban, és utólag is megerősítést nyert, hogy az egyébként oly kedves kis kerti tipegők, utacskák nem alkalmasak arra hogy idős bácsik, nénik, babakocsis anyukák sasszézzanak rajtuk - miközben a szemük kocsányon lóg a zsákmány felé. A választás tehát a fedett kocsibeállóra esett, amit a család türelme és megértése mellett foglalhattunk el.
10 órakor a kezdés előtt már tolongtak az utcán az érdeklődők, ami odavonzotta azokat is akiknek fogalmuk sem volt róla, mire készültünk. Már hetekkel a vásár előtt elkezdtük összerakni elmosva, kifényesítve az eladásra szánt holmikat, de hiába minden igyekezetünk, az öt órai kelés, bizony a használt ruhák még zsákokban vártak a sorsukra. No de nem kellett sokáig várniuk, az érdeklődők jelentős része már-már ijesztő mohósággal csapott le a ruhákra, és egymás kezéből kikapkodva az izgalmasabb darabokat, pillanatok alatt szétkapkodták a csomagokat! Az árakat rögtönöztük, megalkudtunk. A maradékból csináltunk egy 100 forintos kupacot, és vállfákra az értékesebb ruhadarabok kerültek. Árultunk még könyveket, konyhai használati tárgyakat, kávés készleteket, tányérokat, üvegeket minden színben és méretben, fonott árut, dísztárgyakat, képeket, néhány szerszámot, táskákat, kalapokat, kevés játékot és plüsst.
Említésre méltó eseménynek tartom hogy volt vevő, aki félretetetett valamit, mert pl. usziba menet vagy kutyasétáltatás közben nem számolt ilyen váratlan lehetőséggel.
Szerintem jól gondoljátok meg érdemes-e félretenni egy illető kedvéért bármit is, mert jó eséllyel két dolog történhet: ha addig szinte minden nap belebotlottál, egyszer csak eltűnik (éppen egy hónapja tartottuk a vásárt, én azóta sem láttam azt a "hölgyet", míg valaki talán szívesen megvette/kifizette volna azt a kosarat amit azóta is pakolászhatok), vagy utána visszajön ugyan, de miután becsenget, közli hogy (egy valóban nagyon alacsony összeget) 4 részletben hónapok alatt szándékozik kifizetni - kis rosszindulattal azért mert nincs kivel beszélgetnie vagy éppen unatkozik. Eddig egyszer volt itt (másfél órára), a holmi java részét szintén azóta is pakolászom....
De van szinte mesébe illően bájos, kedves emlékünk is: egy tüneményes néni egy fiatalemberrel, ők többször visszajöttek, vásároltak, szívesen láttuk/látnánk őket, felejthetetlen élmény volt megismerni őket!:) És ha már a "tudományokkal" kezdtem az írást, itt említem a kapcsolatépítés, a kommunikáció jelentőségét (ami akár a jövő lehetőségeit is magukban hordozza), a sport (lelkiismeretesen és sokat pakoltunk, így nekünk bejátszott az izomláz:)), és a vallás is (Annyit adj Uram, hogy fussa majd a szükségesre) előtérbe kerül egy garázsvásár alkalmával... :)) Egészség? Égettük a kalóriákat és éppen csak inni volt időnk:))
Nem kellett erőltetni a mosolyt, színlelni a jó kedvet, mert szemlátomást minden vevőnk úgy érezte magát mint egy jó buliban. A szomszédok jókedvűen elbeszélgettek egymással amíg várták hogy sorra kerüljenek, és velük is tudjak foglalkozni. Mindenre megalkudtunk, igyekeztünk rugalmasan kezelni a kéréseket, és volt hogy valaki énekelni vagy táncolni kezdett a rádióból szóló slágerre.
Aki pedig idáig elolvasta, annak elmondom mi volt a legjobb húzásunk a gerillamarketingben (a vásárlók véleménye alapján): a vásár előtt egy héttel hétvégén (este és hajnalban), aztán a vásár előtt is 1-2 nappal, aszfaltkrétával kiírtuk a rövid szöveget (címet, időpontot, nyíllal az irányt) a sarkokon, buszmegállóknál, fontosabb közlekedési útvonalakon.
Jelentem: a plakátjainkat rögtön a vásár után mindenhonnan leszedtem, a krétát pedig nyom nélkül lemosta a vasárnapi heves zivatar.
Technikai okok miatt került sor erre a beszámolóra csak egy hónappal a vásár után, de mosolyogva írtam le az egészet, mert nagyon klassz nap volt!
Köszönet a "plakát" megosztásáért és a segítségért a Garázsvásárok oldalnak, és köszönet a megtisztelő érdeklődésért, türelemért, amivel végigolvastátok ezt a beszámolót!
Az ötlet hogy garázsvásárt rendezzünk, szükségszerű következménye volt a nyári "átfogó készletrendezési tervnek", mind financiális, mind logisztikai célokat figyelembe véve is kecsegtetőnek tűnt. Először a döntést hoztuk meg, miszerint márpedig nálunk garázsvásár LESZ! A "mikor" kérdésnél naponta néztük a várható időjárást, de egyszer ebben is el kellett határoznunk magunkat. Az ingatlanon belül a pontos helyszínt (tekintettel a változékony időjárásra) az utolsó napokban jelöltük ki. El kellett felejtenünk a virágoskertet, a gyepet, a kerti kiülőt, lemondtunk a pergolán futó virágok árnyékáról is. Nem bántuk meg, a kiszámíthatatlan időjárás (vagyis egy viharos, esős idő) helyrehozhatatlan kárt okozott volna az eladásra szánt holmikban, és utólag is megerősítést nyert, hogy az egyébként oly kedves kis kerti tipegők, utacskák nem alkalmasak arra hogy idős bácsik, nénik, babakocsis anyukák sasszézzanak rajtuk - miközben a szemük kocsányon lóg a zsákmány felé. A választás tehát a fedett kocsibeállóra esett, amit a család türelme és megértése mellett foglalhattunk el.
10 órakor a kezdés előtt már tolongtak az utcán az érdeklődők, ami odavonzotta azokat is akiknek fogalmuk sem volt róla, mire készültünk. Már hetekkel a vásár előtt elkezdtük összerakni elmosva, kifényesítve az eladásra szánt holmikat, de hiába minden igyekezetünk, az öt órai kelés, bizony a használt ruhák még zsákokban vártak a sorsukra. No de nem kellett sokáig várniuk, az érdeklődők jelentős része már-már ijesztő mohósággal csapott le a ruhákra, és egymás kezéből kikapkodva az izgalmasabb darabokat, pillanatok alatt szétkapkodták a csomagokat! Az árakat rögtönöztük, megalkudtunk. A maradékból csináltunk egy 100 forintos kupacot, és vállfákra az értékesebb ruhadarabok kerültek. Árultunk még könyveket, konyhai használati tárgyakat, kávés készleteket, tányérokat, üvegeket minden színben és méretben, fonott árut, dísztárgyakat, képeket, néhány szerszámot, táskákat, kalapokat, kevés játékot és plüsst.
Említésre méltó eseménynek tartom hogy volt vevő, aki félretetetett valamit, mert pl. usziba menet vagy kutyasétáltatás közben nem számolt ilyen váratlan lehetőséggel.
Szerintem jól gondoljátok meg érdemes-e félretenni egy illető kedvéért bármit is, mert jó eséllyel két dolog történhet: ha addig szinte minden nap belebotlottál, egyszer csak eltűnik (éppen egy hónapja tartottuk a vásárt, én azóta sem láttam azt a "hölgyet", míg valaki talán szívesen megvette/kifizette volna azt a kosarat amit azóta is pakolászhatok), vagy utána visszajön ugyan, de miután becsenget, közli hogy (egy valóban nagyon alacsony összeget) 4 részletben hónapok alatt szándékozik kifizetni - kis rosszindulattal azért mert nincs kivel beszélgetnie vagy éppen unatkozik. Eddig egyszer volt itt (másfél órára), a holmi java részét szintén azóta is pakolászom....
De van szinte mesébe illően bájos, kedves emlékünk is: egy tüneményes néni egy fiatalemberrel, ők többször visszajöttek, vásároltak, szívesen láttuk/látnánk őket, felejthetetlen élmény volt megismerni őket!:) És ha már a "tudományokkal" kezdtem az írást, itt említem a kapcsolatépítés, a kommunikáció jelentőségét (ami akár a jövő lehetőségeit is magukban hordozza), a sport (lelkiismeretesen és sokat pakoltunk, így nekünk bejátszott az izomláz:)), és a vallás is (Annyit adj Uram, hogy fussa majd a szükségesre) előtérbe kerül egy garázsvásár alkalmával... :)) Egészség? Égettük a kalóriákat és éppen csak inni volt időnk:))
Nem kellett erőltetni a mosolyt, színlelni a jó kedvet, mert szemlátomást minden vevőnk úgy érezte magát mint egy jó buliban. A szomszédok jókedvűen elbeszélgettek egymással amíg várták hogy sorra kerüljenek, és velük is tudjak foglalkozni. Mindenre megalkudtunk, igyekeztünk rugalmasan kezelni a kéréseket, és volt hogy valaki énekelni vagy táncolni kezdett a rádióból szóló slágerre.
Aki pedig idáig elolvasta, annak elmondom mi volt a legjobb húzásunk a gerillamarketingben (a vásárlók véleménye alapján): a vásár előtt egy héttel hétvégén (este és hajnalban), aztán a vásár előtt is 1-2 nappal, aszfaltkrétával kiírtuk a rövid szöveget (címet, időpontot, nyíllal az irányt) a sarkokon, buszmegállóknál, fontosabb közlekedési útvonalakon.
Jelentem: a plakátjainkat rögtön a vásár után mindenhonnan leszedtem, a krétát pedig nyom nélkül lemosta a vasárnapi heves zivatar.
Technikai okok miatt került sor erre a beszámolóra csak egy hónappal a vásár után, de mosolyogva írtam le az egészet, mert nagyon klassz nap volt!
Köszönet a "plakát" megosztásáért és a segítségért a Garázsvásárok oldalnak, és köszönet a megtisztelő érdeklődésért, türelemért, amivel végigolvastátok ezt a beszámolót!
Merjetek belevágni, szerintem érdemes, sok sikert nektek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése