Íme a mi kis (most már csak úgy hívjuk: az első) Garázsvásárunk
története:
Az ötlet hogy garázsvásárt rendezzünk, szükségszerű következménye
volt a nyári "átfogó készletrendezési tervnek", mind financiális,
mind logisztikai célokat figyelembe véve is kecsegtetőnek tűnt.
Először a döntést hoztuk meg, miszerint márpedig nálunk garázsvásár
LESZ! A "mikor" kérdésnél naponta néztük a várható időjárást, de
egyszer ebben is el kellett határoznunk magunkat. Az ingatlanon
belül a pontos helyszínt (tekintettel a változékony időjárásra) az
utolsó napokban jelöltük ki. El kellett felejtenünk a virágoskertet,
a gyepet, a kerti kiülőt, lemondtunk a pergolán futó virágok
árnyékáról is. Nem bántuk meg, a kiszámíthatatlan időjárás (vagyis
egy viharos, esős idő) helyrehozhatatlan kárt okozott volna az
eladásra szánt holmikban, és utólag is megerősítést nyert, hogy az
egyébként oly kedves kis kerti tipegők, utacskák nem alkalmasak arra
hogy idős bácsik, nénik, babakocsis anyukák sasszézzanak rajtuk -
miközben a szemük kocsányon lóg a zsákmány felé. A választás tehát a
fedett kocsibeállóra esett, amit a család türelme és megértése
mellett foglalhattunk el.
10 órakor a kezdés előtt már tolongtak az utcán az érdeklődők, ami
odavonzotta azokat is akiknek fogalmuk sem volt róla, mire
készültünk. Már hetekkel a vásár előtt elkezdtük összerakni
elmosva, kifényesítve az eladásra szánt holmikat, de hiába minden
igyekezetünk, az öt órai kelés, bizony a használt ruhák még
zsákokban vártak a sorsukra. No de nem kellett sokáig várniuk, az
érdeklődők jelentős része már-már ijesztő mohósággal csapott le a
ruhákra, és egymás kezéből kikapkodva az izgalmasabb darabokat,
pillanatok alatt szétkapkodták a csomagokat! Az árakat rögtönöztük,
megalkudtunk. A maradékból csináltunk egy 100 forintos kupacot, és
vállfákra az értékesebb ruhadarabok kerültek. Árultunk még könyveket,
konyhai használati tárgyakat, kávés készleteket, tányérokat,
üvegeket minden színben és méretben, fonott árut, dísztárgyakat,
képeket, néhány szerszámot, táskákat, kalapokat, kevés játékot és
plüsst.
Említésre méltó eseménynek tartom hogy
volt vevő, aki félretetetett valamit, mert pl. usziba menet vagy
kutyasétáltatás közben nem számolt ilyen váratlan lehetőséggel.
Szerintem jól gondoljátok meg érdemes-e félretenni egy illető
kedvéért bármit is, mert jó eséllyel két dolog történhet: ha addig
szinte minden nap belebotlottál, egyszer csak eltűnik (éppen egy
hónapja tartottuk a vásárt, én azóta sem láttam azt a
"hölgyet", míg valaki talán szívesen megvette/kifizette volna azt
a kosarat amit azóta is pakolászhatok), vagy utána visszajön
ugyan, de miután becsenget, közli hogy (egy valóban nagyon
alacsony összeget) 4 részletben hónapok alatt szándékozik
kifizetni - kis rosszindulattal azért mert nincs kivel
beszélgetnie vagy éppen unatkozik. Eddig egyszer volt itt (másfél
órára), a holmi java részét szintén azóta is pakolászom....
De van szinte mesébe illően bájos, kedves emlékünk is: egy
tüneményes néni egy fiatalemberrel, ők többször visszajöttek,
vásároltak, szívesen láttuk/látnánk őket, felejthetetlen élmény
volt megismerni őket!:) És ha már a "tudományokkal" kezdtem az
írást, itt említem a kapcsolatépítés, a kommunikáció jelentőségét
(ami akár a jövő lehetőségeit is magukban hordozza), a sport
(lelkiismeretesen és sokat pakoltunk, így nekünk bejátszott az
izomláz:)), és a vallás is (Annyit adj Uram, hogy fussa majd a
szükségesre) előtérbe kerül egy garázsvásár alkalmával... :))
Egészség? Égettük a kalóriákat és éppen csak inni volt időnk:))
Nem kellett erőltetni a mosolyt, színlelni a jó kedvet, mert
szemlátomást minden vevőnk úgy érezte magát mint egy jó buliban. A
szomszédok jókedvűen elbeszélgettek egymással amíg várták hogy
sorra kerüljenek, és velük is tudjak foglalkozni. Mindenre
megalkudtunk, igyekeztünk rugalmasan kezelni a kéréseket, és volt
hogy valaki énekelni vagy táncolni kezdett a rádióból szóló
slágerre.
Aki pedig idáig elolvasta, annak elmondom mi volt a legjobb
húzásunk a gerillamarketingben (a vásárlók véleménye alapján): a
vásár előtt egy héttel hétvégén (este és hajnalban), aztán a vásár
előtt is 1-2 nappal, aszfaltkrétával kiírtuk a rövid szöveget
(címet, időpontot, nyíllal az irányt) a sarkokon, buszmegállóknál,
fontosabb közlekedési útvonalakon.
Jelentem: a plakátjainkat rögtön a vásár után mindenhonnan
leszedtem, a krétát pedig nyom nélkül lemosta a vasárnapi heves
zivatar.
Technikai okok miatt került sor erre a beszámolóra csak egy
hónappal a vásár után, de mosolyogva írtam le az egészet, mert
nagyon klassz nap volt!
Köszönet a "plakát" megosztásáért és a segítségért a Garázsvásárok
oldalnak, és köszönet a megtisztelő érdeklődésért, türelemért,
amivel végigolvastátok ezt a beszámolót!
Merjetek belevágni, szerintem érdemes, sok sikert nektek is!