Lőrinc beszámolója

Október elején rendeztem garázsvásárt egy belvárosi pincehelyiségben, egészen pontosan egy régi műhelyben, amelynek utcai bejárata van. Mivel a műhelyben elég művészi hangulat van (vagyis rendetlenség, kosz és valami megfoghatatlan büdösség), ezért ruhát és babacuccot eleve nem tűnt szerencsés dolognak árulni, roncs számítógépalkatrésze szerintem már szinten mindenkinek van, ezért maradt a retró-ócskaság-régiség műfaj. 

Nyitáskor már öten álldogáltak a bejáratnál, ők mind specialisták voltak, majd nem sokkal később jött még néhány gyűjtő. Ezzel az első napra vége is lett azon személyek áramlásának, akik az interneten találták a hirdetésemet. Ebből természetesen az következik, hogy a hirdetés rendkívül fontos dolog. Később elkezdtek beszivárogni az arrajárók, főként nézelődtek, én meg beszélgettem velük, de ezenkívül nagy üzlet már nem volt az első (pénteki) napon. 

Szombaton reggel kinyitottam megint a garázsvásárt, de mivel a gyűjtők ilyenkor a bolhapiacokon vannak, ezért viszonylag későn jött be az első érdeklődő, de utána mindig beesett valaki. Az utcában, valamint a házban lakók is felfedezték a dolgot (kitettem a bejárat elé pár ócskaságot és fölcímkéztem, hogy "garázsvásár - yard sale - flohmarkt - brocante"), mint kiderült, előző este azért nem jöttek be, mert azt hitték, valami lakógyűlés van; s ahogy bejöttek, érdeklődtek, hogy hol az a garázs és mi is folyik itt. 

A rövid garázsvásárnak a következő tanulságai vannak:

1. Rendkívül fontos hirdetni. Én a saját facebook oldalamon hirdettem az ismerőseimnek, ezen kívül még három helyen. Körülbelül 10-12 érdeklődő jött be, aki ott találta az információt. 5-6 nappal korábban hirdettem meg a dolgot, a facebookos üzenőfalakon már egy nap alatt leér alulra a hirdetés és többet nem látszik, ami azt jelenti, hogy valójában két hirdetési hullámra van szükség: az elsőre kb. egy héttel korábban, és a másodikra a kezdés előtti napon és az árusítás időpontjában.

2. Másfél nap alatt nagyjából 40-en jöttek be (ebben benne volt a közös képviselő és a sörözni beugró haverjaim is). Ebből talán 10 vevő volt, a vevők nagyon nagy része a hirdetés alapján célzottan jött.

3. Mindenképpen meg kell hirdetni, hogy mi kerül eladásra. A bejövő érdeklődők mondták is, hogy azért jöttek, mert számukra érdekes dolgok voltak kilátásba helyezve. Kaptam pár dícséretet is, hogy ilyen egy igazi garázsvásár, mert több helyen egyszerűen csak a butikból behozott árucikkeket teszik ki.

4. Igazán gáz arcok nem jöttek be, de azért nem árt lélekben felkészülni erőszakosabban alkudozó figurákra és esetleg a késélezős-singervarrógépes trükkökre. Persze a belvárosi utcai bejáraton bárki bejöhet, míg egy kertvárosi, kaputelefonos helyre, ami csak az interneten van meghirdetve, nyilván nem fognak a lepattantabb elemek benézni.

5. Az üzlet kb. fele az első félórában zajlott le, de volt, aki az első nap nézelődött és a második napon megvett egy csomó mindent.

6. Ami tényleg nem kell nekünk és amúgy kidobnánk, azt akár ingyen is oda lehet adni vagy olyan áron, amit biztosan nem utasítanank vissza. Erről jut eszembe, ha valakit érdekel, még mindig van a favasútból !